Szövegíró: Sztevanovity Dusán
Zeneszerző: Presser Gábor
Fényt hazudott az éjA dal ITT érhető el.
s leégett gyertyaként,
viasz könnycsepp csurrant
s megfagyott.
És megdermedt a szó, meghalt az ölelés.
Világ elé lépve minden visszafagy
s újra messze vagy.
Ne nézz; szemedből eltűnt már (oh)
a titkos szobák szerelme.
Ne szólj, arcunk a régi már.
Így sodródhatunk ma
napjaink erkölccsel korlátolt útjain,
ahogy tőlünk várják, akik szeretnek.
Tán kitörhetünk még
újra és újra a sorból, az eskükből,
a csalódásig bízva; minket védenek,cinkos istenek.